©2018 by Aschenbrenner Zsolt asztalos. Proudly created with Wix.com

February 18, 2018

Please reload

Recent Posts

I'm busy working on my blog posts. Watch this space!

Please reload

Featured Posts

Vadkempingezzünk átalakított kisbuszban!

July 10, 2018

Nevezhetjük romantikus elképzelésnek  (bár mi normálisnak nevezzük), de már régóta álmodozunk egy olyan fajta szabadságról, amit csak egy saját, kerekeken guruló nyaraló adhat. Nekünk nem az 5 csillag a luxus, hanem a természetközeliség nyújtotta kalandok. Nem is kell ehhez túl messzire menni, az egyik hétvégén mi például csak 30 km-t utaztunk hozzá.

A feltételek, vagyis az ahhoz szükséges infrastruktúra, hogy a mindennapokban melósautóként használt kisbuszban éjszakázzunk, már 1 éve adottak, hiszen már rég elkészítettem a buszba az ágyat és alá a fa tárolódobozokat, de valahogy a munka és a mindennapok kiszámíthatatlansága, a tél, meg a halogatás védőszentje mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a főpróbát.

 A viszonylag spontán megszervezett (a "szervezett" ebben az esetben azért erős túlzás) miniszünidő viszont felejthetetlenre sikerült, és megerősítette az állandó, de elég irreális vágyakozásunkat a #vanlife életmód iránt. 

Úgy terveztük, hogy elindulnunk péntek délután, aztán majd lesz valami: nem volt egyszerű mutatvány, gyereket + gyerek barátnőjét össze kellett szedni, munkából időben hazaindulni, és egy varázspálca, vagyis a csavarbehajtógép és sok humán erőforrás (a két kezem) segítségével a melósmobilt lakóautóvá kellett átalakítani. És persze bepakolni otthon annyi cuccot, amennyit általában 1 hétre pakol az ember, de mint tudjuk, 1 nap és 7 nap cucc-igénye között nem olyan sok különbség van...

Az volt a cél, hogy valahol Budapest környékén a buszban alvást leteszteljük, a többi program pedig spontán alakult. Az eredeti terv az volt, hogy a Pilis erdeit hódítjuk meg, de az utóbbi napok esőzései miatt nem mertünk csúszós földutakra bízni a szűz-lakóautónkat, ami ugye melósautóként már régóta nem szűz, ezt a csekély félmillió megtett kilométere bizonyítja. Miközben átverekedtük magunkat a városon (péntek délután, Budaörsről Szentendre felé, hm), volt idő a környék guglis feltérképezésére. 

 

 

 Úgy gondoltuk, beállunk az egyik Duna-kanyarbeli kempingbe, aztán úgy csinálunk, mint aki nagyon profi ebben. De nem voltunk nagyon profik, és az első kempingben, amit Tahitótfaluban találtunk, a sors segített kicsit átgondolni a céljainkat, ugyanis mivel 19:00 óra után érkeztünk, bár körül tudtunk nézni bent, az üzemeltetőt nem találtuk sehol, és a telefont sem vette fel. A lányok addig sétálni vitték a törpe, de kicsit arcátlanul viselkedni hajlamos kutyánkat, Zazit, a Jack Russell terriert, és újra átgondoltuk, hogy most akkor mi mit is akarnánk csinálni a kempingben. Zazi kb 10 perc után azt hinné, mi most már itt lakunk, és neki minden idegenre rá kell ordítania, hogy jelezze a tulajdonviszonyokat.

 Fürödni nem akarunk, mert azt minek, egy WC közelsége mondjuk nem rossz, de másképp is megoldható a dolog, viszont mi azért jöttünk, hogy a természetben legyünk, és egy hangos kemping, ahol mindenki egymás mellett lakik, nem túl ideális hely erre a célra.

Gyors döntés után tovább indultunk a csodás naplementében, a lányoknak már maga az utazás is élmény volt, mi meg bíztunk benne, hogy valahogy csak lesz.

Később már visszahívott a kempinges, de mi akkor már messze jártunk, és meg is érkeztünk a következő kinézett kempinghez Dömösre. Itt már felgyorsítottuk a döntési folyamatot, amikor láttuk a kempinghez közeli Duna-parti szakaszon összegyűlt kisebb tömeget, éreztük a kemping éttermének szagát (nem mintha rossz lett volna), és hallottuk az estére készülő izgatott ricsajt, szóval megszavaztuk, hogy kicsit odébb gurulunk még. Már majdnem lement a nap, amikor megtaláltuk a Helyet. Itt aztán összeállt minden, ideális "parkoló" az autónak, kilátás a Dunára, csönd és magány.

 

 Letáboroztunk, gyorsan előkészítettük a buszt az éjszakai műszakra (az ágyon lapjával hárman férünk el, a második sor ülésen meg 1 fő, Zazi meg az első ülésen őrizte a házat), kicsaptuk a kempingasztalt és -székeket a vacsorához, majd onnantól szabadfoglalkozás. Érdekes módon egészen fél 10-ig lehetett látni extra fényforrás nélkül is, aztán mindenkire felkerült a fejlámpa, Zazira meg a világító nyakörv, éjfél körül meg kidőltünk, illetve bedőltünk a buszba.

 

A felnőttek kivételével mindenki jól aludt, de nem aludni jöttünk, hanem tesztelni, szóval minden szuper volt. Másnap reggeli és dunázás, majd megint útra keltünk a környéken csavarogni, és megállapítottuk, hogy ennél jobban és tartalmasabban nem is tölthettük volna ezt a 1,5 napot.

 

 

Főpróba sikeresen teljesítve, retteghet Európa, előbb-utóbb útra kelünk!

 

 

 

 

Please reload

Follow Us
Please reload

Search By Tags
Please reload

Archive
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square